Tanulságos történet - szerelem

Egy nap a fiatal tanítvány
megkérdezte mesterét, hogy „Milyen a
szerelem?”
„Ahhoz, hogy meg tudjam válaszolni a
kérdésed, megkérlek, menj ki a mezőre
és válaszd ki a legnagyobb és legszebb búzaszálat, amit csak találsz, és hozd el
nekem.” - válaszolta a mester.
„De van egy szabály, amit be kell
tartanod, miközben a megfelelő
búzaszálat keresed. A mezőn csak
egyszer mehetsz keresztül, és nem fordulhatsz vissza egy olyan búzáért,
amit már elhagytál.” – tette hozzá.
A tanítvány másnap reggel kiment a
mezőre. Az első soron haladva, talált
egy nagy és szép növényt, de úgy
gondolta, hátha lesz még ettől is különlegesebb a többi sorban, ami csak
rá vár. Aztán meglátott egy másik
példányt, ez még gyönyörűbb volt, de
még mindig úgy gondolta, hogy talán
beljebb, a sorok között lesz egy
hatalmas, ezért ezt sem szakította le. Telt az idő és már lassan túl volt a
búzatábla felén, amikor azt vette észre,
hogy az itt található növények meg se
közelítik méretben azokat, amiket
eddig látott. Elgondolkodott és már
bánta, hogy előzőleg nem szakított le egyet azok közül a csodás szálak közül,
amiket korábban látott.
Amikor a végére ért, visszaindult a
mesterhez, üres kézzel.
„Nos, ez a szerelem!” - mondta rögvest
mester. - „Mindig kutatsz egy jobb után, és csak később jössz rá, hogy az
igazit már elmulasztottad.”
„Értem. De akkor mi a házasság?” -
kérdezte a tanítvány.
„Ahhoz, hogy válaszolni tudjak neked
erre a kérdésre, most a kukoricamezőre menj ki, és válaszd ki
a legnagyobb kukoricát, majd hozd ide
nekem.” - felelte.
„A szabály ugyanaz. Nem fordulhatsz
vissza sosem.” - tette hozzá.
A tanítvány kiment a kukoricásba. Most már tapasztalattal a háta mögött,
nem akarta elkövetni az előbbi hibáját.
A kukoricás közepén leszakított egy
közepes nagyságú kukoricát, és
visszaindult vele a mesterhez.
„Ezúttal, hoztál nekem kukoricát.” - mosolygott a mester.
- „Kerestél egyet ami szép, és hittél
benne, hogy ez lesz a legjobb
választásod, mind közül.” - tette hozzá.
- „Ez a házasság!”