2014. július 30., szerda

Kunyhó és víz

Egy inspiráló cikk arról, hogyan élhetünk boldogabban a mindennapokban:




Elgondolkodtam én is azon, hogy biztosan kell-e ez a rohanó világ nekem. Annyi jó és megvalósítható ötletem van, amik plusz bevételi forrást is jelenthetnének számomra. De mikor vágok bele? Meddig dolgozom még a részleteken, meddig halogatom a tényleges megvalósítást? Amíg ezen gondolkodom, telik az idő, és még mindig nem teszek a tervek megvalósítása érdekében.

Ja, és ma eldöntöttem, vízivási projektet elkezdem. Sok-sok tiszta csapvizet fogok fogyasztani, és megnézem:
  • mennyire veszi el az étvágyam,
  • tudok-e pénzt spórolni a palackos vizen és a megvásárolt élelmiszeren,
  • szebbé teszi-e a bőröm,
  • könnyedebben tudok-e felkelni reggelente,
  • könnyebbé teszi-e a mozgást, elindulást, kezdést
  • vagányabb leszek-e vagy csak bálnává változok a sok víztől

2014. július 28., hétfő

Funkcionális bloghasználat

Olyan furcsa, hogy ismét van egy olyan blogom, ahol bármikor bármit leírhatok, nem kell feszélyezve éreznem magam amiatt, hogy esetleg olyan olvassa, akinek nem kellene.

Most olyan állapotba kerültem ismét, ami mostanában sűrűn előfordul. Ez azt jelenti, hogy több alkalommal is ezzel szúrtam el ismeretségeket, mert a hullámzásaim kicsúcsosodását épp az aktuális jelölt nyakába zúdítottam.


Sokáig azt hittem, semmi gond, vannak mélypontok, miért is takargatnám ezt, hisz ez is hozzám tartozik, ilyen vagyok. Rá kellett jönnöm, hogy nem, ez nem én vagyok ilyenkor. Ezek csak a múltam zárványai, amelyek időről időre, kontrollálatlanul előtörnek belőlem és a következő áldozatát keresi. Igen, rendszerint sikerült is, sok-sok embert elveszítve ezzel. De meg is értem, kinek van szüksége akár barátként is olyanra, aki ennyire nem tudja magát visszafogni, hogy amikor nem önmaga, akkor inkább szívódjon fel.

A héten 6 napon is este 10-ig kell dolgoznom, aminek annyira nem örülök. Azt hittem, lehet ez kell nekem, hogy ne érezzem magam annyira egyedül. Majd mekkora buli lesz újra visszazökkenni az éjszakázásba, akkor biztos jobban is fogom érezni magam. Már érzem az előszelét annak, hogy ezzel nem sokat segítettem magamnak, inkább csak egy kis rózsaszín lapátnyi homokot lőttem a saját arcomba. Még jó, hogy a homok immunerősítő. Jobb esetben.

2014. július 22., kedd

Külföldi kiruccanás után

„…mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe… Ne tévelyegjetek…”
(Jakab 1:14–16)

Épp itthon, túlélve a bosznia-hercegovinai és horvátországi kiruccanást, szabin. Szól a zene, orrfacsaró ecetszag a lakásban a pároló tisztítása miatt, beosztástervezés és munkára jelentkezés. Felvettem egy volt munkatársammal a kapcsolatot, elhívtam egy kávéra a héten. Tök jó lesz.

Ja, igen, egy Gnocchi társaságában élvezem a szakadó esőt. Még jó, hogy most nem kell sehova mennem itthonról, mivel csak este lesz program, Klau jön át. Tévedés ne essék, a gnoccsi, vagy hogy mondják, még légmentesen le van zárva. Megyek is vizet forralok neki, na meg keresek valami használható receptet hozzá.


2014. július 14., hétfő

Az a bizonyos két mondat

Két mondattól tudok vérszemet kapni. Az egyik, hogy "engedd el magad, érezd jól magad, ne legyél mufurc" (főleg ha anyámtól kapom), illetve "elfuserálták a férfiak az életed " (pasitól). Az egyiket sikerült ma is megkapnom, és tényleg hülyét kaptam tőle. Még keresem a megoldást rá, hogy a heves reakcióimat visszafogjam egy ilyenre.

2014. július 13., vasárnap

A hangulat a.. öö, padló aljára hágott

"Én úgy viseltem az aggodalmat, akár egy régi gyapjúpulóvert: folyton dörzsölt és szúrt, de akkor is minden reggel újra felvettem, szinte már megnyugtatott ismerős érintése. Hiába próbáltam, sehogy sem tudtam elképzelni magam nélküle."

Natasha Solomons, A Tyneford-ház

 Kavarognak bennem az érzések és gondolatok. Folyamatosan az angol nyelvvizsgára és kommunikációra gondolok, aztán ezt néha felváltja a honlapommal, munkakereséssel, ötleteimmel és magányosságommal kapcsolatos gondolatsor. Egyiktől sem vagyok ilyenkor boldog. Aztán bejön a pénztelenség, hogy nem tudtam annyit dolgozni múlt hónapban, mint amennyit kellett volna, az üveg vágta sérülésem miatt. Annak viszont nagyon örülök, hogy elköltözött lakótársam, Ed, mivel így valamivel jobb közérzettel ébredek reggelente. A teher egyre több, nehezebb, így nem is értem miért vagyok mindig annyira makacs és önfejű, hogy a nehezebbik utat választom. Talán küzdő jellem vagyok, azért. Ebben az esetben viszont nem értem, hogy miért kell nyavalyognom sokszor, amiről még leszokni sem olyan egyszerű. Bezzeg a cigiről sikerült, amivel ezreket spórolok meg havonta. Nem mintha ez elegendő lenne arra, hogy a dupla annyiba kerülő lakhatásom megoldja hosszútávon, viszont egészségügyi és esztétikai szempontból teljesen jó. Ha már utóbbival hadilábon állok..

És most dölöngélés!


Tökéletes dal a mai hangulatomhoz. Nyugodt, bizakodó, közben a világfájdalma átjár.

Lassacskán készülődöm a keddi utazásra, persze még csak egy listával. Sikerült beszereznem egy csini arany színű bőröndöt, tényleg szuperül néz ki. :) Úgy szerettem volna már régóta egy bőröndöt. Na meg sikerült egy halom eurót és kunát váltani, csak hogy legyen az útra. Remélem a macskáim is túlélik a kiruccanásom. Sikerült beszerveznem KK-t, mondta, hogy házibulit tart amíg nem vagyok itthon. Hurray! :D De legalább a macskáimat megeteti, jófej.

Miért ne

A nagy elhatározás, hogy most már hasznos tagja leszek a társadalomnak, igen megfontolt döntés volt részemről.
Munkából hazaérve, így vasárnap délután, igazán elgondolkodtató, hogy miért is agyalok ilyeneken.

Mielőtt belemennék valamilyen mély gondolatba, itt egy hasznos link a nehezebb napokra. Órákra leköt és függővé tesz. Váratlan és hihetetlen. Vállalhatatlan és ááá. Igen, ez: