"Én úgy viseltem az aggodalmat, akár egy régi gyapjúpulóvert: folyton dörzsölt és szúrt, de akkor is minden reggel újra felvettem, szinte már megnyugtatott ismerős érintése. Hiába próbáltam, sehogy sem tudtam elképzelni magam nélküle."
Natasha Solomons, A Tyneford-ház
Kavarognak bennem az érzések és gondolatok. Folyamatosan az angol nyelvvizsgára és kommunikációra gondolok, aztán ezt néha felváltja a honlapommal, munkakereséssel, ötleteimmel és magányosságommal kapcsolatos gondolatsor. Egyiktől sem vagyok ilyenkor boldog. Aztán bejön a pénztelenség, hogy nem tudtam annyit dolgozni múlt hónapban, mint amennyit kellett volna, az üveg vágta sérülésem miatt. Annak viszont nagyon örülök, hogy elköltözött lakótársam, Ed, mivel így valamivel jobb közérzettel ébredek reggelente. A teher egyre több, nehezebb, így nem is értem miért vagyok mindig annyira makacs és önfejű, hogy a nehezebbik utat választom. Talán küzdő jellem vagyok, azért. Ebben az esetben viszont nem értem, hogy miért kell nyavalyognom sokszor, amiről még leszokni sem olyan egyszerű. Bezzeg a cigiről sikerült, amivel ezreket spórolok meg havonta. Nem mintha ez elegendő lenne arra, hogy a dupla annyiba kerülő lakhatásom megoldja hosszútávon, viszont egészségügyi és esztétikai szempontból teljesen jó. Ha már utóbbival hadilábon állok..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése