A végletek napjai

Néha úgy érzem, hogy hihetetlen életem van, amit alig tudok követni. Izglaom izgalom hátán, sok új ismeretség, sok kedves ember, jóval több, mint amennyivel eddig találkoztam. Talán az én hozzáállásom változott volna meg? Lehet.

Tegnap reggel munkába mentem, majd a szememmel kerestem a felettesem, hogy a hónapok óta fontolgatott gondolatom megosszam vele: felmondok. A legjobb, hogy beteg volt, nem volt benn. Nofene, én is csak így járhatok, ha végre eldöntöm, akkor bezzeg épp nincs benn. Szóltam a másik csopveznek, hogy lassan könnyes búcsút veszünk egymástól, de a szeme se rebbent. És a mellette ülő kollégájának sem. Ennyit ér bő egy év a Tré műszakiján?

Igen, hát ennyit.

Munka után szaladtam az egyetemre a terembérléssel kapcsolatban, amit a képzés miatt kértem az egyetemi HÖK-től. Félúton sikerült sokszori próbálkozás után elérnem az arcot, akivel egyeztettem náluk ()aki illetékes lenne). Fél egykor (!) ébresztettem fel a hívásommal, full aznaposan. A vicc pedig az, hogy előző nap délután még azt mondta, hogy igen, még egyeztetnek erről a terem dologról, és estére meglesz a válasz. Jó kis egyeztetés lehetett, főleg ha nem is ott volt, hanem szülinapozott. No comment.

Hirtelen ötlettől fogva beviharoztam a @ koliba, hátha lenne szabad terem. Nagyon jó arc volt a Nov, 5-6 hívást is indított, hogy mielőbb segítsen a teremmel kapcsolatban, de eléggé hátráltatta az, hogy péntek délután volt, illetve ő is rohant máshova. Sajnos ott sem értem el eredményt.

Elég letört vagyok emiatt, hogy mi lesz a hellyel, hisz ma már meglesz a végleges lista a képzőcsoport tagokról. Próbálok nem megtörni.

Ezek után szaladtam tovább Kőbányára az első tréneri oktatás napomra. Nagyon jó arcokat ismertem meg, sokat nevettünk, volt sok meghökkentő pillanat is. Kiderült, hogy én vagyok a legfiatalabb mindenki közt. Ja, és egyetlen pasi van a csoportban, szórja a bókokat mindenkinek, de még nekem is, ami hirtelen váratlanul ért, hisz nem vagyok én ilyenhez hozzászokva.

Az este fénypontja az volt, amikor egy hajléktalan jött oda hozzánk (hozzánk= alkalom végén ketten beszélgettünk egy cigi mellett). Ez azért volt érdekes pillanat mivel ezelőtt épp 4 órával, amikor először összefutottunk a sráccal, azt mondtam neki a padon fekvő otthontalan láttán, hogy ha legközelebb odajön hozzám valaki cigit kérni és hajléktalan, akkor azt fogom mondani, hogy oké, adok cigit, de csak akkor, ha elmondod a történeted. Értékelte a srác a gondolatom, majd beviharzott a terembe. A képzés végén pedig megtörtént a fenti, odajött hozzánk, megkérdeztük. Érdekes pillanat volt, összenéztünk, vettünk egy nagy levegőt, majd beszélgetni kezdtünk mi hárman. A sztorit nem írom le részletesebben, inkább csak néhány szót írnék róla.

Tündérnek hívtak 286-szor, és majdnem összehozott minket a csöves a sráccal. o.O Jah, és a végén a hajléktalan oda akarta nekem adni a kabátját, mert már késő volt, fáztam, indulni akartam.

Izgalmas és mozgalmas nap volt. Jah, és még mindig nincs fix termünk. Jeleztem az illetékesen felé és a csoporttársaimnak is. Nem akarok csalódást okozni..

Egy pöppet most a lila unicorninak érzem magam. Na bumm.

Nyelvre fel!

Mozgalmas egy nap a mai.

Kezdtem reggel 8-kor, szakadó esőben a postán, megjött tértivevényesen az önkormányzati igazolásom, ami miatt már nagyon izgultam, hogy mi lesz vele. De tök jó, azért már nem kell aggódni.

Onnan tipli az online időpontot foglalt vii. kerületi okmányirodába, ahol 20-25 (!) perc alatt végeztem ezekkel: új jelszó igénylése ügyfélkapuhoz, ügyfélkapu email cím megváltoztatása, útlevél fotó készítése, útlevél igénylés 10 évre és illeték fizetés. Persze kétszer is kaptam új sorszámot, kb 5 ügyintézőnél is jártam, de nagyon klappolt az egész. Mázlista voltam, hogy ilyen gyorsan túlestem mindenen.

A szuperüberség után már nem is szakadt annyira az eső, így felpattantam a villamosra és tipli a Millenárisra a Nyelvparádéra. Olyan tuti volt! Habár nem tudtam sokáig maradni, mert nővérem hívott, hogy benn van a városban, fussunk már össze délben az Astorián. Okééé...

Szóval a nyelvparádén sikerült döntést hoznom. Nem siettetem ezt a nyelvvizsga dolgot. Biztos alapokon nyugvó nyelvtudással fogok menni nyelvvizsgázni, nem holmi kapkodva összedobott fránya valamivel. Hát már 24 éves vagyok, én nem lehetek felkészületlen, ugyebár. Körvonalazódott a dolog, hogy a BME B2 nyelvvizsgára van szükségem, illetve egy jó nyelvtanárra. Nem a papír fog érdekelni, hanem a valódi tudás. Sőt az, hogy jó munkát találjak az addig még meg nem szerzett diplomám ellenére. Mert miért ne. Megfontolt akarok lenni, és nem az égő házban rekedt állat.

És mit szereztem? Hát ezt. Meg ezt.

Volt itt minden ma is, mint a jó boltban (?)

Jó kis nap volt a mai, habár nem úgy alakult minden szempontból, ahogy terveztem.

Ma volt az első nap ebben az évben, amikor az első ébresztőcsörgésre fel is keltem, és nem nyomtam ki másik 8 szundiig. Reggel kicaflattam a Városligetbe. Elég fura idő volt, esős, vizes volt minden és nem volt túl meleg sem. Ma volt a 2. Örökbefogadott Állatok Napja, és elhatároztam tegnap este (amikor megláttam a fb eseményt), hogy nekem OTT KELL LENNEM.

Jól is tettem. Ott voltam. Időközben csatlakozott Kl is, körbenéztünk, sünöztünk, görényeztünk, mindentcsináltunk, aztán átmentünk a PeCsa bolhapiacra.

A bolhapiac nem az én asztalom, nem szeretem annyira az ottani körülményeket, embereket, árukat, ott tolongó embereket. Fél óra császka után hazajöttem. Úgyis éhes voltam már, így a zöldségnapomon.

Délután sikeresen lemondta a megbeszélt Kincsem Parkos lovas futamot Kr, de nem nehezteltem rá. Sajnos annyira én sem voltam jól. Mondjuk ő az új pasija miatt mondta le azt a programot, amit még anno augusztus elején szögeztünk le, vagy talán júliusban még. Szóóval, nem voltam jól.

Tegnap sem volt zökkenőmentes az este a Millenárison és előtte. Elindultunk némi pötty ital után, hascsikarás, gyors meki, sorban bepofátlankodás, kisgyerekes anyuka a gyerekével rámnyitás, a helyszínre érve három ember sem tudta hol a színpad, csak a legközelebbi kivetítőt. Noh.

Szóval. Holnap este jön át Cs, iszogatunk, beszélgetünk, filmezgetünk egy kicsit, és megpróbálom észhez téríteni a csajai miatt, mert bahhh.. borzalmasak. Holnapra vargabélessel készülök neki ééééés MÁR sül is a sütőben. Egy óra alatt mindennel kész lettem, el is mosogattam. Tök gyorsan készen van. Már csak az a kérdés, milyen lesz, mivel sosem ettem még ilyet, sőt, nem is láttam még sehol.

Nyugalom az estében

Azt hiszem kimondhatom, hogy a sok szerencsétlenség és Istentelenség után ma este éreztem először azt, hogy -megnyugodtam-, megtaláltam magam. Ma is olyan jó dolgok történtek velem, akkor miért undokoskodnék és keseregnék? Most érzem úgy igazán, hogy jó helyen vagyok, nincs miért aggódnom, és könnyedebben vehetném az életet. Szinglilétem első évfordulója alkalmából úgy látom, sikerült elérni azt a tökéletes szintet, amely valóban függetlenséget jelent mindentől és mindenkitől. Keresem a jót, nem szaladok elébe a dolgoknak, elfogadom a rosszat és elfogadom a még rosszabbat is, mert tudom, ez az élettel jár. Elfogadom a változást, és elfogadom az élet szépségeit a hétköznapjaimban, amik igenis körbevesznek.

Tiszta lap. Nagy kincs.

Csodás este

Esti gyertyafényes fürdőzés, egy kellemes mosogatás és tűzhelytakarítás, átlényegülve Ágnes Vanilla Müpa előadásával. Szenzációs.